Carlo Ernesto Valente 1945-ben alapított, elsősorban eszpresszógépek gyártásával foglalkozó milánói gyára, a FAEMA (Fabbrica Apparecchiature Elettromeccaniche e Affini) a háború utáni olaszországi termelési fellendülés szimbólumává vált, ami elsősorban a vállalat hajtóerejének számító technológiai innovációnak volt köszönhető. Míg az 1950-es években a Faema, az akkori időkre jellemző, karos-dugattyús gépeket gyártott vízszintesen elhelyezett kazánnal, az 1961-es év történelmi jelentőségű volt a mai kávéipar, az egész espresso alapú kávés-világ megszületése szempontjából. Immáron 60 éves, mégis a mai napig páratlan az a technológiai innováció, amit a Faema E61 nevű kávégépének megjelenése hozott.
Az E61 név jelentése, az „E” olaszul az Eclissi solare, „napfogyatkozás” kifejezésre utal, annak a teljes napfogyatkozásnak a tiszteletére, amely 1961 február 15-én 8:35-től sötétítette el az eget Olaszország felett, a Vizcayai-öböltől a Közép-Szibériai fennsíkig. A „61” pedig a megjelenés évét jelzi.
Számos olyan megoldást mutattak be, amelyek még mindig megtalálhatók a legtöbb eszpresszógépben. Itt találkozunk először kávégépben az elektromos szivattyúval, ezáltal a folyamatosan fenntartott 9 báros nyomással és a hőcserélős vízkazánnal. De mi volt az a technológiai paradigmaváltás, amit ez a gép hozott el? 1961 előtt a kávégépekben egy kazán volt, amiből a forráspontig felfűtött vizet egy dugattyús fejegységbe vezették és mechanikai nyomással, egy rugós szerkezet segítségével történt a csapolás. Ezeket a gépeket onnan lehet megismerni, hogy van rajtuk egy hosszú kar, amit komoly fizikai munkával a barista lehúz, ezzel létrehozva a szükséges nyomást a presszó csapolásához. Emlékeinkben ezeken a gépeken leginkább az 50-es, 60-as évekből származó fotókon megjelenő, csinos kis főkötőt viselő, kávéfőző kisasszonyok dolgoznak, de a hazai vendéglátást a 90-es évekig ezek a gépek uralták és a mai napig gyártják és használják őket. A probléma, amire a Faema mérnökei megoldást kerestek, kettős: egyik a folyamatos és precíz nyomásérték fenntartása a csapolás közben, a másik pedig a víz hőmérsékletének szabályozása. Ne feledjük el, a fejlesztések az 1950-es évek végén folynak és ebben az időszakban, a háború befejezése után másfél évtizeddel, az ország északi régióiban egy másik nagyon jelentős iparág is kezd talpra állni, az olasz autógyártás.
A legenda szerint a mérnökök innen kapták az ötletet a víz továbbításához, de hogy az autó vízhűtése vagy az ablakmosó rendszer szivattyúja adta az ötletet, biztosan már sohasem tudjuk meg. Minden esetre a technológia megszületett és a mechanikus rugós dugattyú helyét elektromos vízpumpa váltotta fel. Ez azonban nem csak kényelmi funkció volt, így vált megoldottá a 130 font per négyzethüvelykes, azaz a 9 báros állandó nyomás. A kávékészítéshez használt víz hőmérsékletét tekintve sokáig a forráspont, vagy még a nem is olyan sokkal az E61 megjelenése előtt használt gőznyomásos rendszerekben a forráspont feletti érték volt az elfogadott. A kávékultúra változása, a fogyasztási szokások folyamatos fejlődése hozta el az igényt egy alapvetően más, új ízvilág megjelenésére, amihez elengedhetetlen volt a vízhőmérséklettel kapcsolatos elképzelések újragondolása. A mai, szinte tökéletesre csiszolt sztenderdek valahova 92-94 fok környékére teszik az optimális hőmérsékletet, elkerülve a kávépogácsa elégetését és a kellemetlen, nem kívánatos íz jegyek megjelenését.
Ezt teremtette meg a Faema 1961-ben a hőcserélős bojler alkalmazásával. Előtte a kazánból a víz közvetlenül került a kávéőrleményre, hőfokszabályozásra maximum a teljes, több literes bojler hőmérsékletének állításával volt némi lehetőség. A hőcserélős rendszerek lényege, hogy a kazánon keresztül vezetnek csöveket és a hőt ilyen módon veszi fel. Kazán a kazánban. Így pontosabb szabályozást, gyorsabb beavatkozást tettek lehetővé, valamint a dual-boilerek, vagy kettős kazánok létrejöttét. Külön kazán szolgáltatja a kávénak és külön a tejhabosításhoz használt gőznek a vizet, ezzel is precízebbé téve a hőmérsékletszabályozást. Ezt már csak az úgynevezett PID-ek, számítógép irányította hőfokszabályozók megjelenése tudta tovább növelni, bár ez a technológiában nem, csak a mérésben és beavatkozásban jelent fontos előrelépést.
Az E61 technológiai innovációjának forradalmi volt a szerepe és lehetővé tette a Faema számára, hogy évről évre jelentős piaci részesedést szerezzen meg az eszpresszógépek piacán. Nemrégiben újra piacra dobtak egy replika modellt, kereskedelmi használatra. Míg az E61 csoport a gép esztétikai vonzerejére hivatkoznak népszerűségének okaként, a legendásan gyönyörű és izgalmas E61 fej a hőcserélős kazán és az elektromos pumpa párosítása a fogyasztók számára új szintre emeli az otthoni eszpresszó-minőséget is. A mai gépekre ez már talán kevésbé igaz, sőt mindenképp a prémium árkategóriába sorolandók, de megjelenésekor az E61 lényegesen olcsóbb volt, mint a piacon található többi kávégép, és ez lehetővé tette gyors elterjedésüket a vendéglátásban, így az eszpresszó kávé nemzeti szabvány lett, igazi olasz forradalom. Annyira, hogy Olaszországban az espresso kávé árának meghatározását a mai napig törvény rendezi.
Foto: Faema