Az elmúlt hetek számomra borzasztóan aggasztó hírekkel szolgáltak. Először az IPCC, vagyis az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete 10, majd a WWF 2 évet jósolt arra, hogy tegyünk valamit annak érdekében, hogy a globális felmelegedés ütemét megfékezzük. Őszinte leszek, nem nagyon foglalkoztam korábban tevőlegesen a környezetvédelemmel. Fontosnak tartottam mindig is: tegyünk valamit, válogassuk szelektíven a szemetet, ne irtsuk az erdőket, ne öljük le az állatokat, de ennyi. Az uram mindig azzal ugratott, hogy hatalmas az ökológiai lábnyomom. Ha valami tönkrement csak legyintettem, fillérekért lehet kapni másikat.

Ám anya lettem és ők az egyetlen fontos dolog az életemben, akiknek a jövőjükről van szó, arról, hogy milyen minőségű életet élhetnek. Katasztrófa, hogy már nem csak azon kell aggódni, hogy egészséges legyen, boldog legyen, soha ne legyen semmi baja, hanem hogy legyen hol élnie! Elhatároztam, hogy megteszek mindent, amit csak lehet. Persze egyetlen ember, egyetlen család nem sokat fog számítani, csak egy aprócska hangya a gépezetben, de egy ismeretlen azt válaszolta arra a kérdésemre, hogy egyedül én mit tehetnék, hogy ne aggódjak, több 10 millió hangya így gondolkodik. És több 10 millió hangya hátha tud valamit tenni.

Elmerengve néztem a pénztár szalagot egyik nap vásárlás közben. Egyszer használatos zacskó zacskó hátán. 1 péksütemény, 1 darab fokhagyma, előrecsomagolt csirkecomb bedobva egy újabb egyszer használatos zacskóba, hogy ne legyen húsleves a táska, több túró rudi egybedobálva, hogy könnyebb legyen elrakni, papír zsebkendő tízesével különcsomagolva. Utána néztem, ezek az egyszer használatos zacskók 400 év alatt bomlanak le. Tanúja voltam többször, hogy válogatás közben hány ilyen zacskó kerül a kukába használat nélkül, mert lyukas vagy leszakadt a füle vagy isten tudja miért dobja be a vásárló a szemétbe rögtön, azután hogy leszakította.

Brüsszelben és a brüsszeli régió üzleteiben szeptember elsejével betiltották a nylon zacskókat. A szabályozás a teljes kereskedelemre vonatkozik, beleértve a piacokat és egyéb utcai árusokat is, függetlenül az áru minőségétől és természetétől. Mindegy, hogy ömlesztett vagy nedves áruról van szó vagy húskészítményről, kizárólag biológiailag lebomló zacskókat lehet használni. 3 hónapnyi türelmi időt kaptak a kereskedők az átállásra, utána büntetés jár. Halleluja!

De mi is ez a biológiailag lebomló zacskó? Egyik alternatíva, amit olvastam, kukoricakeményítőből készül, állítólag 8 hét alatt lebomlik, komposztálódik. Nem szennyezi a környezetet. Magyarországon is találtam néhány gyártót, forgalmazót, kb 38 forint. Szemeteszsák is készül belőle.

Másik természetes zacskó, amiről olvastam egy indiai vállalkozó fejéből pattant ki: burgonyából és tápióka keményítőből készül és körülbelül 180 nap alatt lebomlik. Egy pohár vízbe helyezve mindössze 15 másodperc alatt feloldódik. Ez azt jelenti, hogy amikor eldobják, semmilyen környezetre káros anyag nem marad utána. Előállítása 35%-kal drágább, mint műanyag zacskóé.

Mindez apróság a globális probléma megoldásában, de valahol el kell kezdeni. Ha jót akarunk a gyerekeinknek, természetes megoldásokra kell törekedni.  

Én személy szerint feltúrom a háztartást és minden fellelhető textil zsákot összeszedek, kimosok és mostantól mindig lesz nálam és abba szedem a krumplit, a zsemlét vagy narancsot. Semmiség tudom, de egy kicsi hangya csak kicsi dolgot tud tenni, ám sok kicsi hangya hozhat változást!

fotó: Unsplash