Hajnalban álmosan kortyolgattam a kávémat és élveztem a pillanatnyi csendet, amíg a többiek felkelnek és elkezdődik a nap. Céltalanul nézegettem az oldalakat a laptopomon, amikor eszembe jutott, hogy megnézem, mik lesznek a Starbucks idei karácsonyi ízei. Minden évben megkóstolgatom őket. Emlékszem, amikor először Londonban jártunk a barátnőmmel, remegve kerestük fel a Starbucks-ot, hogy először igyunk egy olyan kávét, amiről már annyit hallottunk itthon. Persze ez nem mostanában volt. A Starbucks akkoriban kuriózum volt számunkra. Micsoda kultuszt teremtettek, elképesztő belegondolni, hogy a Starbucks és a hozzá hasonló kávézóláncok, mint a Coffee Shop Company, Costa Coffee olyan helyek voltak, amikbe úgy tértem be, mintha valami egészen különleges élmény lenne. És pont ez volt a cél.

A kávéforradalom első hulláma a 60-as években kezdődött, amikor a kávé széles körben elterjedt és elérhetővé vált az emberek számára. Hazánkban a rendszerváltás után az olasz kávék váltak egyeduralkodóvá. Ha arra gondolok, hogy olyan kávézóba be sem mentem, ahol nem volt Segafredo, Illy, Lavazza vagy Perté logó a kirakaton. Pedig a napokban olvastam egy szakember véleményét, amiből az derült ki, hogy az olasz kávék nem a legjobb minőségűek. Gyakran keverik a jobb minőségű arabica kávét gyengébb minőségű robustával és a kávészemeket olyan feketére pörkölik, hogy ettől lesz keserű az íze.

A kávéforradalom második hullámának vezérvonala a jó minőség és az élvezet. A fent említett kávézó multik elképesztő marketinggel elhitették velünk, hogy a kávézás luxuscikk. Elterjedt a coffee to go, lehet kávézni útközben is, bárhol, bármikor, a nap bármely szakában. Elég jól működött az üzenet. Körülbelül 10 éve indult el nyugatról a kávé fanatikusok által terjesztett harmadik hullám. Ennek középpontjában a „vissza a gyökerekhez” áll. Nemcsak az élmény, az élvezet, a minőség, hanem a kávé útja is fontos. Hogyan pörkölték, hogyan csomagolták, hol termett milyen körülmények között. Erről akár a kávézó baristája is tud mesélni nekünk. A harmadik hullámban a kávé útját kísérő komplett lánc a minőségre törekszik. Ugyanúgy a termelők, mint a pörkölők és baristák. A direct trade, a fenntarthatóság, a világos pörkölés, új és újra felfedezett elkészítési eljárások, mind egy célt szolgálnak, hogy mi vásárlók meglássuk a kávé valós értékét. Megtapasztalhassuk ezt a különleges törődést, ami a csésze kávénk mögött áll.

Olvastam egy norvég barista világbajnokról, akinek előbb lett egy kávézója, majd elkezdett pörkölni, végül vett egy farmot Kolumbiában, ahol a kávébabot is maga termesztette. Ezáltal az egész láncot egy kézben viszi végig, maga megtermeli a kávébabot, megpörköli azt, majd a saját kávézójában felszolgálja. Fantasztikus lehet!

Amikor az átlagember egy kávét megiszik, tejjel és cukorral, mint például én, eszébe sem jut, hogy a kávébab olyan, mint egy piros cseresznye. Csak ezeket szabad leszedni, ha zöld szemek kerülnek bele, akkor nem lesz meg a kívánt íz. A magon rajta van a húsa, amit kétféle képen lehet szétválasztani, vagy vízzel megmossák vagy a kevésbé elterjedt száraz eljárás során ráaszalják a napon a húst a magra, majd ezután választják szét a kettőt. A pörkölés során egész világos marad a kávé, így megmarad az egzotikus gyümölcsös ízvilág. És ami a felsoroltak mellett a speciality kávéknál a legfontosabb, hogy frissen pörkölten használjuk is fel. Különben elveszíti az aromáját.

Photo by Salomé Watel, Gregory Hayes, Rizky Subagja on Unsplash